abhadiamonds.com
A Keletibe az utca szintjén a főbejáraton nem tudok bemenni, az impozáns előlépcsőt nem randították el a rámpával a kedvünkért, így választhatok a két old albejárat között. A jobboldalit, bár közelebb van, nem szeretem, mert a húgyszagú meredek macskakő rámpának a gondolatától is hánynom kell, inkább balról kerülök. A 3-as peronon messziről kiszúrom a sertésmázsálóra megszólalásig hasonlító kézi kurblis emelőt és a mellette cigiző vasutast. Még majdnem félóra van az indulásig, kérem, hogy a felszállással várjunk egy percig, mert valakit még várok, akivel egy percnyi elintéznivaló munkám lenne. 'Nem lehet, mit képzel, jár le a munkaidőm és még a fékeket is le kell ellenőriznem. Vagy felteszem most, vagy itt marad' Tiszta beszéd. Kinyitja és blokkolja a kocsi ajtaját, irányba állítja az emelőt és engedné le az alurámpát, de előttünk áll egy útlevéllel és vonatjeggyel az arcát legyező, hatalmas kofferen támaszkodó lány, akinek láthatóan fogalma sincs, hogy mi készül itt, mi lesz ebből. Az aurájába udvariasan, de határozottan betörve p ár másodpercig várok, a lány nem mozdul, külföldi lehet, angolul megkérdezem, hogy segíthetek-e valamit, ha nem én kérném meg, hogy engedjen felszállni.
(Tolna m. ) Igaz embernek minden ut egyenes. Ig�ba fogt�k. (Er�s munk�ra k�nyszeritett�k. ) Igen facsarja a par�jt. (Nagyon �nz�. ) Igen sz�p a r�zsa, de szebb is lehetne. (A sz�p, de kev�ly le�nyra mondj�k. ) Ig�rd meg, ne add meg, nem szeg�nyit az meg. (Szabolcsi. ) Ig�ret adom�nyt v�r. (Az adott sz� bev�ltand�. ) Ig�ret ad�ss� teszi az embert. Ig�rni uras�g, megadni paraszts�g. Ig�ret sz�p sz�, ha megtartj�k, �gy j�. Igy�l torok, nincs pokol. (A korhelyek biztat�sa. ) Igy�l �k�r, t�viz. (Eg�szen el�zottra mondj�k. ) Igyekszik, mint a rossz l�. Igyuk meg a szent J�nos �ld�s�t. (T�rsas�gokban elsz�led�s el�tt, az utols� poh�r kin�l�sakor mondj�k; e km. onnan ered, hogy szent J�nos �rtalom n�lk�l �ritette ki a m�regpoharat. ) Igyunk sz�p sz�, ha ihatunk, �gy j�; – ha fizet�nk, nem j�. (Sz�kely. ) Igy fizet a vil�g: sokat ig�r, keveset �d. Ihot vetni. (Sz�mba sem venni valakit; vagy valakin fel�l kerekedni. ) Ijedt ember saj�t �rny�k�t�l is f�l. Ijedt�ben megaludt benne a v�r. (Elveszti l�lekjelenl�t�t. )
Telefonon jóelőre, a szabályokat betartva, szokásos módon minden egyes alkalommal a kerekesszék minden tudható adatát megadva me grendeltem az emelőt a Keletibe és a miskolci Tiszaira, valamint szemmel láthatólag egy összecsukott kerekes szék parkol mellettem, kezemben a kilencven százalékos engedményes jegy és a hatósági igazolvány, ezért nem tartom fontosnak a kalauznak még külön kihangsúlyozni, hogy én nem úgy fogok lelibbenni a vonatról, mint a többi utas. Bemondják, hogy az IC-nk tíz perc késéssel indul, a klíma még nem jár, valami gond lehet, az utasokról szakad a víz, a szemközt ülő középkorú nő hangosan szentségel. Negyedóra múlva el is indulunk, a bőséges izzadtságban pácolódott habtestünket kockára fagyasztva teljes erővel röffen be a klíma. Nyékládháza magasságában, pár perccel Miskolc előtt fordított sorrendben lezavarom a második menetet a pneumatikus ajtóval, felhajthatatlan karfákkal, kerekesszékkel, Roho párnával és kistáskával, az előtér ablakában suhannak el az utolsó fák, begurulunk a Tiszai Pu.
Nem várok, rutinosan repülök a kerekesszék-gyilkos repedések, lyukak és kátyúk felett a járdán, levágok egy gyilkos sprintet a langymeleg kora éjszakában és a Selyemréten, a következő megállóban, miután a négysávos úton, az autókkal szemben teljes sebességre kapcsolok, épp elcsípem a szóban forgó 2-es villamost, intek a hitetlenkedő vezetőnek, felszállok, mert itt már használható, akadálymentes a peron és hazáig, a Városház térig, a klimatizált szerelvényen már másodszor száradok meg a mai napon. Így este tíz óra körül még azon morfondírozok, hogy nekünk, kerekesszéket használó embereknek nem kell szervezett kalandtúrára jelentkezni, vagy kalandparkokat keresni, elég a Keletiből Miskolcra jönni a Hernád IC-vel! NBL 2018. június 18.
Sorra kerülök, a mikrofonba belemondom, hogy egy kilencvenes jegyet kérek Miskolcig a Hernád IC-re. 'Mire adjam ki? ' – í gy a bornírt arcú pénztáros kis asszony. 'Tessék? Ne haragudjon, nem egészen értem, mire gondol. ' 'Mire adjam ki? ' – ismétli meg metsző hangon egy pár decibellel hangosabban a kérdést, mire leesik a tantusz. 'Ja, hogy igazoljam, hogy mozgássérült vagyok? Eddig a vásárlásnál nem kellett, csak a vonaton. Ön szerint a z aluljáróban a kedvezmény miatt rántottam ki valaki alól a kerekesszéket? ' – mosolygok, fizetek, udvariasan meg- és elköszönök, de ő int, hogy még mondana valamit. 'Nem akartam megbántani, én is évekig ilyen értelmi sérült gyermekekkel foglalkoztam, nagyon jól tudom, hogy mi a helyzet' 'Köszönöm, nincs semmi mondanivalóm, huszonöt éve ezt hallgatom, a viszontlátásra' A jegypénztáraktól nem tudok egyenesen felmenni a felszínre, visszagurulok a metró aluljáró előterébe, hívom a liftet, befogom az orrom, becsukom a szemem, orrfacsaró a bűz és a látvány a né hány éves liftben.
Messziről jött ember azt mond, amit akar. Minden csoda három napig tart. (csak, csupán) Minden szent keze maga felé hajlik. Mindennek van határa. (Most aztán már elég! ) Mondd meg az igazat, betörik a fejed. Nagy úr a muszáj. Nagyobb a füstje, mint a lángja. Ne fuss olyan szekér után, ami nem akar fölvenni! Ne szólj szám, nem fáj (a) fejem. Ne veszekedj, mert árt a szépségednek! (Złość piękności szkodzi. ) Nem a ruha teszi az embert. Nem-akarásnak nyögés a vége. Nem a zsömle kicsi, hanem a pofátok nagy. Nem babra megy a játék. Nem esünk a földnél lejjebb. Nem esik messze az alma a fájától. Nem mind arany, ami fénylik. Nézd meg az anyját, vedd el a lányát! Nincsen rózsa tövis nélkül. Nyugtával dícsérd a napot! Olcsó húsnak híg a leve. (Azt kapod, amit megfizetsz. ) Öregember nem vén ember. Öreg vagyok én már bohócnak. Ő sem jobb a Deákné vásznánál. Reggel méreg, délben étek, este orvosság. (a retekről) Rend a lelke mindennek. Répa, retek, mogyoró — korán reggel ritkán rikkant a rigó. Se füle, se farka.
Isten nem ver bottal avagy IC-re szállni élvezet Budapesten, a Keleti Pályaudvar aluljáróban állok sorban jegyért, amikor hozzám lép egy jól öltözött magyar fiatalember és megszólít: 'Nem vagyok koldus, sem hajléktalan, de ma elvesztettem a győri vonatjegyet. Ki tudnál segíteni egy ezressel? ' – és az arcomba tolja a kezében lobogtatott takarosan kettőbe hajtott ezres köteget. 'Ezeréves a történeted, nem tudnál valami eredetibbet kitalálni? Egyáltalán, van még ember itt a Keletiben, aki 2018 idusán beveszi ezt? ' 'Isten nem ver bottal! Látod, ezért lettél te nyomorék! ' – vágja gondolkodás nélkül az arcomba a segítségre szoruló ifjúúr, amikor leesik neki, hogy belőlem egykönnyen nem fog pénzt kicsalni. Elkezdek a zsebemben kotorászni, a srác kíváncsian sóvár tekintettel tornyosul fölém. 'Én is kérdezhetek valamit? Melyik kezedbe kéred a beleidet? ' – mikö zben egy hajszállal megemelem az öklömben tartott, még ki nem nyitott bicskát. A sorban előttem állók érdeklődve követik, majd fejcsóválva nyugtázzák a történteket, de senki nem szól egy etlen szót sem.
Pl. ha valakit nagyon megvernek. ) Isten is a b�tor katona mellett hadakozik. Isten is J�nos. (�n is J�nos, kend is J�nos, az Isten is J�nos. ) Isten is megpihent a hetedik napon. Isten l�tja lelkemet! Isten is munk��rt fizet. Isten ments! Isten neki fakereszt, – ha elt�rik, m�sik lesz. (Mondj�k, ha sok n�gat�s, r�besz�l�s ut�n siker�l valakit meggy�zn�nk. ) 84 Isten nev�ben adni valamit. (Azaz ingyen. ) Isten nev�ben fon�s�rt. (Aj�nd�k a neve, de meg�rdemli, dolgozni kell �rte. ) Isten sem nem siet, sem nem felejt. »R�k j�rt�val k�sik az Isten ostora, De v�gk�p nem szokott elmaradni soha. « Isten sem veszi le r�la. (Pl. ugy elverem, hogy az Isten sem veszi le r�la. ) Isten sem tehet mindenkinek eleget. Istennel, �szszel, szorgalommal boldogulsz. Isten nem ver bottal. Isten ott �d, es�t, a hol akarja. Isten �rizzen a gazdag f�sv�nyt�l, �r kocsist�l �s v�n szerelmest�l. Isten �rizzen meg ut mellett lev� f�ldt�l, pap le�ny feles�gt�l. Isten veled sz�p vil�g! Isten panaszk�p ne vegye. Istent�l elrugaszkodott ember.
(semmi értelme annak, amit mondasz) Sem nem árt, sem nem használ, mint a szenteltvíz. Sok bába közt elvész a gyerek. Sok beszédnek sok az alja. Sok nyögésnak nemakarás a vége. Szegény ember vízzel főz. Szégyen a futás, de hasznos. (népmesékből) Szükség törvényt bont. Tisztelet a kivételnek. Több is veszett Mohácsnál. (nem számít, még belefér) Úgy szép az élet, ha zajlik. Csere-bere, fogadom, Többé vissza nem adom. Ha visszakéred, Száz forintot kérek. Zöld erdőben jártam, Kék ibolyát láttam. El akart hervadni: Szabad-e locsolni? (húsvéti locsolkodásnál) Rádiója recseg, néma? Megjavítja önnél még ma Jótállással Semtei! (egy háború előtti újságreklámból) Rádiója rossz vagy serceg? Megjavítja gyorsan Herczeg! (egy háború előtti újságreklámból)