abhadiamonds.com
Eszterhai Katalin Az 1949-ben egy szabolcsi kis faluban született Eszterhai Katalin újságíróként és televíziós szerkesztőként vált ismertté, mielőtt férjével, Lajtai György operatőrrel együtt 1987-ben először Olaszországba, majd két évvel később Kanadába emigráltak volna. A tengerentúlon sikeres filmes karriert futottak be, Eszterhai Katalin elismert dokumentumfilm-producerré vált, Lajtai Györgyöt pedig több alkalommal jelölték az Emmy-díjra operatőri munkájáért. A szerzőnő első könyve, a 2016-ban megjelent Akaratunk gyógyereje egy visszafordíthatatlannak tűnő szembetegségből való felépülés magával ragadó történetét meséli el. 2017-ben jelent meg életrajzi regénye, a Majdnem Esterházy – Porból a csillagokig, amit 2018-ban követett személyes hangvételű kötete a Légy az élet csodálója címmel. Legújabb kötetében, a Szeretném még elmondani: szerettemben a szeretet csodájáról, annak gyógyító erejéről mesél az olvasónak.
/ Így állok örök békességbe már / S az Istent várom, aki földre száll. "" Illusztrátorok: Kéménczy Dorotea Borító tervezők: Müller Péter Kiadó: Alexandra Könyvesház Kft. Kiadás éve: 2018 Kiadás helye: Pécs Nyomda: Alföldi Nyomda ISBN: 9789634471424 Kötés típusa: ragasztott kemény papír Terjedelem: 286 oldal Nyelv: magyar Méret: Szélesség: 13. 00cm, Magasság: 20. 00cm Kategória:
Összefoglaló "Vizsgálgatom az életemet, bennem él a vágyakozás a jóra, és játszom a mindennapjaimat, közben elhiszem, hogy akárhány évesek is vagyunk, léteznek a csodák, amelyeket mindenki a saját lelkében hordoz. Én szeretem a barátaimat, szeretem a körülöttem nyüzsgő világot, a nevetést, a sírást... Várakozásaim fiókját még ki-be húzogatom, még sok minden belefér... ünnepelni szeretném az örömöket, hinni, hogy nem baj az, ha időnként a könnyeink sós esője záporozik. Nem baj az, ha rájövünk: tévedtünk, ha a boldogtalanság és a boldogság összekapaszkodik bennünk, ha a gyerekkori álmok kitörölhetetlenül bennünk maradnak... Ha már olyan öreg leszek, hogy már bizonytalanul, ingatagon járok és a lábam alig érinti majd a földet, ha már nem tudom eldönteni, hogy repülni, elesni vagy meghalni szeretnék, még akkor is keresni fogom azt az örökszép világot, ahol a félelemnek nincs hatalma, ahol öregen is önmagamhoz méltó tudok maradni, ahol a szeretet irányítja az utamat, ahol a "Jövő minden reményét ringatom, / Mint a vihart és fészket a falomb.
Így lettem én már csak majdnem Esterházy. " Legújabb művében az idősödés a téma. Hittel vallja, éveink számától függetlenül sosem késő rácsodálkoznunk a világban mindenütt ott rejlő szépségre. Beszél a szeretet erejéről és a minket körülvevő apró csodákról. Mindannyian nagyon hasonlóan, ugyanakkor nagyon is különböző módokon öregszünk, és ez attól is függ, hogyan éltünk, élünk, ám sohasem késő változtatni – sugallja a szerző. Érdemes megszívlelni életrajzi könyvének mottóját: Nem az a fontos, min mentél keresztül, hanem az, mihez kezdesz mindezzel. Ebben a könyvében sorsokat villant fel, történeteket mesél, nemcsak magáról, hanem családtagjairól, barátairól, ismerőseiről is. Olyan emberekről ír, akiket különféle kihívások elé állított az élet, akik mind eltérő módon szemlélik a világot, és akiket egyetlen cél vezérel: megtalálni a boldogságot. Olvashatunk az édesanyjáról, apukájáról – nevelőapját hívta így, az anyósáról, a férje nagyszüleiről. Nagyon érdekes történeteket oszt meg többek között a Kanadába költözött szicíliai családokról, valamint egy halálos beteg nőről, aki egy indián rezervátumban élt teljes életet még évekig, de például belepillanthatunk az Alzheimer-kóros Robert életébe is, akit szétszednek a nők az öregek otthonában… Eszterhai Katalin egy korábbi interjúban azt mondta nekem, hogy az ő ajtajára bizony ki van írva "Itt lakik az élet csodálója".
Ez lehet jelképes, de való igaz, aki találkozik Katalinnal – akár személyesen, akár a könyvei által, részesül abból az életkedvből, az újdonságra mindig nyitott életörömből, ami az ő sajátja. Hogyan közvetíti mindezt? Kiderül ez a hátsó borítón olvasható szövegből is: "Vizsgálgatom az életemet, bennem él a vágyakozás a jóra, és játszom a mindennapjaimat, közben elhiszem, hogy akárhány évesek is vagyunk, léteznek a csodák, amelyeket mindenki a saját lelkében hordoz. Én szeretem a barátaimat, szeretem a körülöttem nyüzsgő világot, a nevetést, a sírást… Várakozásaim fiókját még ki-be húzogatom, még sok minden belefér… ünnepelni szeretném az örömöket, hinni, hogy nem baj az, ha időnként a könnyeink sós esője záporozik. Nem baj az, ha rájövünk: tévedtünk, ha a boldogtalanság és a boldogság összekapaszkodik bennünk, ha a gyerekkori álmok kitörölhetetlenül bennünk maradnak… Ha már olyan öreg leszek, hogy már bizonytalanul, ingatagon járok és a lábam alig érinti majd a földet, ha már nem tudom eldönteni, hogy repülni, elesni vagy meghalni szeretnék, még akkor is keresni fogom azt az örökszép világot, ahol a félelemnek nincs hatalma, ahol öregen is önmagamhoz méltó tudok maradni, ahol a szeretet irányítja az utamat, ahol a »Jövő minden reményét ringatom, / Mint a vihart és fészket a falomb.
Ez nem negatívum, viszont nem árt figyelembe venni az olvasás során, hogy a jóból is megárt a sok. Méltóságban, magunkkal megelégedésben megöregedni – reklámszövegnek hangzik, pedig valahol még ma is képesek rá. Elfelejtjük, hogy a halál, és nem az öregség jelenti az élet végét. Ilyen tekintetben A Légy az élet csodálója nem egyszerű emlékezés vagy útmutatás, hanem sokkal inkább zászló, ami fényesen mutatja az utat az átírt igazság felé.
Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük. Előjegyzem
Vizsgálgatom az életemet, bennem él a vágyakozás a jóra, és játszom a mindennapjaimat, közben elhiszem, hogy akárhány évesek is vagyunk, léteznek a csodák, amelyeket mindenki a saját lelkében hordoz. Én szeretem a barátaimat, szeretem a körülöttem nyüzsgő világot, a nevetést, a sírást. Várakozásaim fiókját még ki-be húzogatom, még sok minden belefér, ünnepelni szeretném az örömöket, hinni, hogy nem baj az, ha időnként a könnyeink sós esője záporozik. Nem baj az, ha rájövünk: tévedtünk, ha a boldogtalanság és a boldogság összekapaszkodik bennünk, ha a gyerekkori álmok kitörölhetetlenül bennünk maradnak. Ha már olyan öreg leszek, hogy már bizonytalanul, ingatagon járok és a lábam alig érinti majd a földet, ha már nem tudom eldönteni, hogy repülni, elesni vagy meghalni szeretnék, még akkor is keresni fogom azt az örökszép világot, ahol a félelemnek nincs hatalma, ahol öregen is önmagamhoz méltó tudok maradni, ahol a szeretet irányítja az utamat, ahol a "Jövő minden reményét ringatom, … ( tovább) >!