abhadiamonds.com
A magyar katonai elhárítás története: 1918–2018 (tartalom) Hírszerzés, kémkedés – könyvek KATALÓGUS AJÁNLÓ
A kötet közreadásának célja, hogy hitelesnek tekinthető levél- és irattári dokumentumok, valamint visszaemlékezések bemutatásával, feldolgozásával, az azokban foglalt adatok összevetésével, rendszerezésével – lehetőség szerint maximális objektivitásra törekedve – bemutassa a magyar katonai felderítés és hírszerzés legújabb kori történetét, tevékenységét, sikereit és kudarcait. A szerzők leginkább a katonai felderítés és elhárítás létrejöttére, szervezeti átalakulására, jogszabályi hátterének, feladatainak, valamint a teljesítésükhöz szükséges eszközök és módszerek változásainak bemutatására fordították figyelmüket. 852 oldal Kiadás éve 2019 ISBN: 978 963 327 764 5
Tudta, hogy a magyar katonai elhárítás 2018-ban 100 esztendős? …hogy a katonai elhárítás és a hírszerzés hosszú évtizedekig egy szervezetben működött? …hogy a katonai elhárítás vezetői közül a politikai pályára "tévedt" személyek közül többeket kivégeztek? …hogy miként jártak el a 2. vkf. osztály tisztjei, ha kémet fogtak? …hogy milyen könyveket olvastak a katonai elhárítók az állambiztonsági időszakban? …hogy milyen apró mozzanatokból lehet a rendszerváltás idején arra következtetni, hogy valaki kémtevékenységet végez? …hogy a magyar katonai elhárítás napja Valentin-napon, február 14-én van? …hogy kiről nevezték el a katonai elhárítás szakmai díját? …hogy milyen munkát végeznek napjainkban a katonai elhárítók?
Az Osztrák–Magyar Monarchia hadbíróságai 1914-ben 58 Oroszország javára kémkedő személy közül 38-at ítéltek halálra, amellett 28 szerb és 2 montenegrói kém is a legsúlyosabb büntetést kapta. 1915-ben 202 bírósági eljárás folyt kémkedési ügyben. Tizenkét vádlottat akasztottak fel vagy lőttek agyon. 1916-ban 182 kémperben 50 személyt ítéltek halálra. Sok volt köztük a szerb kém. Az angol, a francia és az olasz hírszerzők általában enyhébb büntetést kaptak. 1918-ra már lényegesen lecsökkent a kémtevékenység: mindössze 11-en álltak katonai bíróság elé, s négy halálos ítéletet hoztak. [1] Támadólagos elhárítás [ szerkesztés] Bár az elhárítás alapvetően defenzív, védekező jellegű tevékenység, amit hazai földön folytatnak, a munka eredményessége érdekében kialakult ennek az offenzív, támadólagos ágazata is, amit már az ellenfél területén működtetnek. Ennek fő célja az ellenfél hírszerzésébe, vagy más, az adott országgal szemben ellenséges tevékenységet folytató szervezeteibe történő beépülés, az ilyen munka akadályozása.
A miniszterhelyettes és a főigazgató mellett Nagy József és Béres János vezérőrnagyok, a KNBSZ főigazgató-helyettesei, valamint Kaiser Ferenc és Kovács Tamás, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docensei mondtak beszédet a centenárium és a kötet megjelenése kapcsán. Szabó Károly ezredes, a KNBSZ igazgatója és a kötet társszerzője kiemelte: olyan kötetet hoztak létre, amit széleskörű támogatás nélkül nem tudott volna létrejönni. "Történeti munkáról beszélünk, ám narratíváját szakemberi szemszögből állítottuk össze. Talán éppen ez adta meg azt a pluszt hozzá, amit a könyvet eddig olvasók pozitív kritikaként megfogalmaztak" – mondta Szabó ezredes. A helyszínen a bemutatóval egy időben lehetőség nyílt a KNBSZ jubileumi vándorkiállításának és a szakmatörténeti gyűjtemény ünnepi válogatásának megtekintésére.
Az offenzív elhárítást végezheti a haza elhárítás speciális részlege, vagy a hírszerzés külön egysége, vagy mindkettő. Ez a tevékenység különösen gyakran okozhat szervezeti és személyi súrlódásokat az elhárítás és hírszerzés (mint például az amerikai FBI és a CIA, vagy a brit MI5 és az MI6) között. Magyarország elhárító szolgálatai [ szerkesztés] Az Osztrák–Magyar Monarchia idején a Nyilvántartó Iroda nevű katonai hírszerző szolgálat egyben az elhárítással is foglalkozott. 1919 és 1945 között ugyancsak a magyar katonai hírszerzés egyik tevékenységi ága volt az elhárítás is, mégpedig a VKF 2. Osztály Defenzív Alosztálya (Def) révén, amely politikai rendőrségi feladatokat is ellátott. 1945 után, a kommunista pártállami diktatúra idején a Katonapolitikai Osztály, majd az Államvédelmi Hatóság működött többek között az elhárítás szerveként is. Az 1956 után fokozatosan kialakított új rendszerben, 1962-től a Belügyminisztérium III. Főcsoportfőnökségén belül a III/II foglalkozott a kémelhárítással, a III/III a belső elhárítással, a III/IV a hadseregen belüli katonai elhárítással.