abhadiamonds.com
Értékelés: 23 szavazatból Két vonat indul el a tér és idő távoli pontjairól. Az egyiken az élet vége felé közeledő, Európa-szerte ismert író, Esti Kornél utazik utolsó felolvasóútjára Németországba, egy már-már téli napon, 1933-ban. Ugyanarról az állomásról indul el a másik vonat is, csak harminc évvel korábban, 1903-ban, rajta a tett- és tudásvágytól hajtott, az élet titkait kutató fiatal Esti Kornéllal, aki a ragyogó nyári reggelen élete első önálló útján az olasz tengerhez utazik. A vonatút "mindkettejük" számára sorsdöntőnek bizonyul. A fiatal Kornélban itt erősödik meg a hit, hogy költő, híres író lesz, mert szerinte csak a művész képes választ találni a lét legvégső kérdéseire is. A betegséggel küszködő, fáradt, kiábrándult Esti előtt pedig az út során lepereg bűnös-szenvedélyes élete, s hamarosan megérzi: itt, a vonatút alatt kell igazolást találnia arra, hogy gourmand-életélvezetében nem tékozolta-e el az életét. Stáblista:
Tudjuk mi rég, mily könnyű mit mondanak nehéznek és mily nehéz a könnyű, mit a medvék lenéznek. Ó, szent bohóc-üresség, sziven a hetyke festék, hogy a sebet nevessék, mikor vérző-heges még, ó, hős, kit a halál-arc rémétől elföd egy víg álarc, ó, jó zene a hörgő kínokra egy kalandor csörgő, mely zsongít, úgy csitít el, tréfázva mímel s a jajra csap a legszebb rímmel. A céda életet fesd, azt, ami vagy te, tettesd, királyi ösztönöddel ismersz-e még felettest? Az únt anyag meredt-rest súlyát nevetve lökd el s a béna, megvetett test bukásait a szellem tornáival feledtesd. Hát légy üres te s könnyű, könnyű, örökre-játszó, látó, de messze-látszó, tarkán lobogva száz szó selymével, mint a zászló, vagy szappanbuborék fenn, szelek között, az égben s élj addig, míg a lélek, szépség, vagy a szeszélyek, mert - isten engem - én is, én is csak addig élek. Menj mély fölé derengni, burkolva, játszi szinben, légy mint a semmi, te minden.
Egy félórányi járásra laktak. Útközben megkérdezte, hol lakom, mert nem szeretné, ha miattuk nagyot kerülnék. Úgy gondolja, hogy a következő utcasaroknál elválhatunk, mert onnan már pár lépésre van a házuk, és az utca ott is német katonákkal meg teherautókkal van tele, mint itt. Ahogy ezt kimondta, megszólaltak a szirénák: a német katonák a teherautókat elhagyva a falak mellé feküdtek. Kiabáltak, hogy azonnal menjünk be valamelyik ház óvóhelyébe. Rossz németséggel visszaszóltam, hogy "dort ist Haus", és futni kezdtünk. Pí azt mondta, hogy nem mehetek haza, amíg le nem fújják a riadót. Az anyja is szólt, hogy "gyorsan gyere be", s felém nyúlt. Siettemben közéjük szorultam a kapuban, s akkor megéreztem, mi rejlik a feszülő blúza alatt. Még egy kicsit rám is dőlt, s szemében felvillant egy pici szentjánosbogár. (... ) A szavazáshoz VIP szükséges! Átlag: 8. 58 pont ( 55 szavazat) Szakértői szavazás! Jónak ígérkezik. Válaszolok rá! Érdekes a történelmi háttér, szín. Meg ez a "veretes" szöveg!
Ő az író másik énje, a gyermek a felnőttben. Kosztolányi énjének elfojtott fele, melyet eltakartak a különböző magára erőltetett szerepek, a józan élet, a logika, az illem, de amelyet újra felfedezett a halál felé közeledve. Az Esti-novellák sem jellegük, sem művészi értékük alapján nem egységesek. Vannak köztük olyanok, amelyekben Esti Kornél nem is szerepel, hanem csak elmesél egy érdekes történetet törzshelyén, a Vipera kávéház különtermében. Az Esti-novellák műfajilag is nagyon változatosak, a novella műfaj legkülönfélébb változatait képviselik. Kosztolányi szakítani akart az elbeszélő próza tradícióival, ezért szándékosan laza szerkezetű művet hozott létre. Nehéz eldönteni, hogy az Esti Kornél t egy "széttördelt" regényként vagy "regényesített" novellafüzérként olvassuk. Az Esti Kornél-novellák különlegessége, hogy a fikció szerint "ketten írják" őket: " Legyünk társszerzők. Egy ember gyönge ahhoz, hogy egyszerre írjon is, éljen is. " Esti Kornél az, aki a történeteket "hozza", aki átélte az eseményeket, aki "él", a másik, megnevezetlen narrátor pedig az, aki megírja és értelmezi Esti Kornél élményeit.