abhadiamonds.com
S talán az sem véletlen, hogy ez a hetvenes években posztmodernnek számító amerikai regény máig ható vonzerővel bír akárcsak a Robin Williams főszereplésével belőle készült kultikus film.
Pedig nem akart ő a feminista mozgalmak élharcosa lenni, egyszerűen csak rühellte a manusokat. Megesik ez sokakkal. Ami Garpot illeti, így aztán apa nélkül nő fel, részint védett, részint azonban elítélő környezetben. Írónak azért áll, mert szívszerelme azt találja mondani, hogy csak íróhoz megy feleségül. És John Irving szépen leírja nagyjából Garp egész életét, amiben sok-sok minden történik, és megannyi gondolatot fűz fel rá az író, és hát ez így leírva unalmasnak tűnhet, de a könyv végképp nem az. Jó, Garp nem kimondottan hétköznapi figura, nem szólva megannyi szereplőről (mint a harcos feministák legszélsőségesebbjei, netán egy magát férfiból nővé operáltatott rugby játékos, és így tovább), meg elég hajmeresztő meg bizarr dolgok is történnek vele és a többiekkel, de istenigazából semmi olyan, ami ne történhetne meg bármelyikünkkel. Pont az a könyv egyik legfőbb üzenete vagy végkövetkeztetése, hogy az élet (meg a halál) bármi komiszságra és őrültségre képes. Persze ezt sokunknak nem kellene közel 500, sűrűn nyomott oldalon magyarázni, na de ahogy elmeséli Irving, meg amiket mesél, huhú!
Úgy az első száz oldalon voltak különféle benyomásaim, amik viszont aztán érvényüket vesztették. Úgy gondoltam, jobb lett volna fiatalabb koromban elolvasni, ám később rájöttem, hogy sok mindent csak most értenék meg (és szülőként többször is kiborított). Az jutott eszembe az elején, hogy lám, ezek az entellektüel népek (Garp élete egy nagy része egy iskolában telik, a felesége tanár lesz stb. ) össze-vissza szexelnek, nem tudnak ezek semmit erkölcsről meg ilyenek, aztán rájöttem, hogy á, mindenki ezt csinálja. Aztán az elején azt is gondoltam, hogy Irving mintha direkt le akarná körözni beteg és bizarr dolgok terén a régi tanárát és barátját, Kurt Vonnegutot, ám utóbb rájöttem, hogy ez is mellékes, s csupán annyi maradt, hogy Kurt szinte idealista volt Irvinghez képest… Aztán még ott van a fordítás kérdése. Látom, hogy sokan haragszanak Bartos Tiborra, mások szerint meg zseniális, amit csinált. Beleolvastam itt-ott az angol eredetibe, és tény, hogy nem egészen az volt odaírva, mint amit a magyarban olvastam.
Összefoglaló Garp szerint a világ olyan, hogy emlékeznünk kell mindenre. írta Donald Whitcomb, Garp életrajzírója. De ki ez a Garp, akinek sorsa egy életrajzíró tollára kívánkozik? Ami azt illeti, nem egy hétköznapi figura. Már a fogantatása sem mindennapos történet: ápolónő anyja, Jenny sohasem kért a férfiakból, ám mivel gyermeket mégiscsak szeretett volna, ezért teherbe ejtette magát egy halálosan sebesült háborús katonával. Garp tehát így született, és anyja erős egyénisége egész további életét áthatja. Ebben az életben benne van minden, amitől egy életrajzi regény érdekes lehet: leharapott fülek és egyéb csonkítások, birkózás és könyvírás, regény a regényben, házasság és gyermekek, megcsalás és megcsalattatás, feminizmus és nemváltás, kéjvágy és erőszak, realizmus és abszurditás, drámaiság és humor, félelem és optimizmus, egyén és világ szüntelenül oda-visszaható, dinamikus kapcsolata. Nem véletlen, hogy a Kurt Vonnegut-tanítvány John Irving számára e komplex műve hozta meg az írói áttörést és a nemzetközi sikert.
Garp az életét végigkísér(t)ő elmúlás és kiszámíthatatlanság rémét próbálja írásai révén orvosolni – valamiként hasznosítani a rendetlenséget, mely az életet és lelket uralja, és melyet nem akkor gyógyítunk, ha kidobunk belőle mindent, hanem akkor, ha újraszervezzük a káoszt. Regényei, és persze Irving regénye is ilyen terápiás újjászervezés – látszólag kaotikus történet családról, kapcsolatokról, (nemi) erőszakról, fanatizmusról, manipulációról, tömegről és kívülállásról, értékrendek, társadalmi osztályok, világnézetek ütközéséről, kéjvágyról, szexualitásról, feminizmusról, nemi szerepekről és szerepcserékről, szónoklatokról és némaságról, és természetesen a Fenékhulláról – a szorongásról, a félelemről és féltésről, a haláról és a végletességről. Meg arról, hogy van-e lehetősége, értelme mindebből kivonni magunkat. Mindezt egy olyan bizarrul szatirikus, humoros, nevettetős módon, amely a terápia része. Vigasztalás és vallás a nevetés ebben a könyvben. Mert annak kell lennie. És mert lennie kell, egyébként hogyan lehetne kibírni mindezt.
Edzőjének lánya (későbbi felesége) minden tájékoztatja, hogy kizárólag akkor megy hozzá feleségül, ha ír neki egy olyan történetet, amitől teljesen beleszeret. Érettségi után Jenny és Garp Bécsbe költözik, ahol a fiatal fiú - állandó kéjvágyától hajtva - hosszú és furcsa románcba keveredik egy utcalánnyal (ez erős túlzás, hogy lány, mert kb. az anyja lehetne). Ez idő alatt Garp megírja első történetét, A Grillparzer Penziót, ami egy kusza, kicsit misztikus történet egy medvéről, az idomárnőjéről, egy magyar nótaénekesről meg egy álomfejtőről. Kiváló történetének köszönhetően Garp feleségül is veszi Helent, majd meg is születik első gyermekük, Duncan. Garp természetesen kileng, mert hajtja a dadusok után a kéjvágy, de ezt leszámítva harmonikus a házasságuk - Helen dolgozik, Garp írni próbál és a babával foglalkozik, háztartást vezet, főz, mos és takarít. Két megjelent regénye nem hozott nagy sikert neki, mivel édesanyja - aki időközben írói pályára lépett és megírta A kéjvágyról című regényét - írói sikerének árnyékából nehéz kilépnie.
Értékelés: 48 szavazatból Jenny Fields, a jóházból való úrilány ugyan szeretne gyereket, ám nem kíván tartós intim viszonyba kerülni semmilyen hímnemű lénnyel. Amikor a II. világháború idején ápolónőként dolgozik egy katonai kórházban, találkozik egy halálosan sebesült őrmesterrel, aki gyermeket nemz az asszonynak. Így jön a világra T. S. Garp, Jenny és az őrmester fia, akit anyja nem enged ki védőszárnyai alól, inkább beáll iskolai nővérnek egy jó nevű fiúiskolába. A Steeringben az ifjú Garp közelebbről megismerkedik az írás és a birkózás tudományával, valamint Helen Holmmal, a birkózóedző könyvmoly lányával, akivel végül össze is köti az életét. A felnőtt Garp az írásnak akarja szentelni életét, ám anyja ismét közbelép. Stáblista: Díjak és jelölések Oscar-díj 1983 Legjobb férfi mellékszereplő jelölés: John Lithgow Legjobb női mellékszereplő Glenn Close
0 oldal 1-0 találat, összesen 0.
Garp szerint a világ /The World According To Garp/ Jenny Fields, a jóházból való úrilány ugyan szeretne gyereket, ám nem kíván tartós intim viszonyba kerülni semmilyen hímnemű lénnyel. Amikor a II. világháború idején ápolónőként dolgozik egy katonai kórházban, találkozik egy halálosan sebesült őrmesterrel, aki gyermeket nemz az asszonynak. Így jön a világra T. S. Garp, Jenny és az őrmester fia, akit anyja nem enged ki védőszárnyai alól, inkább beáll iskolai nővérnek egy jó nevű fiúiskolába. A Steeringben az ifjú Garp közelebbről megismerkedik az írás és a birkózás tudományával, valamint Helen Holmmal, a birkózóedző könyvmoly lányával, akivel végül össze is köti az életét. A felnőtt Garp az írásnak akarja szentelni életét, ám anyja ismét közbelép. Rendező: George Roy Hill Szereplők: Robin Williams, Mary Beth Hurt, Glenn Close, John Lithgow, Hume Cronyn