abhadiamonds.com
A mi történetünk, hét és félhónaposan kezdődik.. és hát jó régen, 1995-ben! Azaz épp 18 éve. Szól arról mit is jelentett akkor az orvosi hivatás, és egy emberi nagyság. Miért hét és fél hónaposan, kérdezheti a kedves olvasóért ekkor mert addig minden rendben volt, minden vizsgálat időben, és rendben. Január 11. szerda.. Akkor még jártak moziba az emberek, s bár nem emlékszem mit néztünk meg csak azt tudom, hogy a nejem pocakján tartott kezemnél olyan furcsa volt minden.. Nem rugdos úgy a gyerek mint szokott.. na jó elmúlt 7 hónapos, hát persze. Este nyugtalanul alszunk, másnap irány a védőnő. Január 12. csütörtök. Nyugodjunk meg semmi gond, növekszik persze kevesebbet mozog.. De azért biztos ami biztos telefon Krizsa doktor úrnak, hogy hát úgy érezzük valami nem az igazi. Jön a leszúrás, irány a kórház azonnal! Egy első körös utazó táska össze volt készítve, de ne rakjuk be ez csak egy rutin vizsgálat lesz. Amint beértünk, és megtaláltuk a doktor urat, azonnal ultrahang. Szerencsénk van, ma a 24 órás ügyeletes műszakja van.
Krizsa doktor úr már nem dolgozik az intézetben, - hogy-hogy kérdeztük meglepetten, kirúgták volt a vátán pár hónapra rá jöttek a hírek.. Felkérést kapott a Kháli intézetbe, ott fog dolgozni. A történetet innen már mások folytatják, akik hasonlóan boldogok, mert Ő segíti hozzá őket a föld talán legnagyobb ajándékához a gyermekhez! ) Január 23. délelőtt 10 óra.. Megkapjuk a papírokat, a dátumokat,, mikor és hol kell megjelennünk milyen vizsgálatok várnak ránk.. indulás haza, hét ágra süt a nap.. A II. sz. nőgyógyászati klinika be-kijárata nem rögtön a szabad ég, hanem sok lépcső és felette egy elő tető van. Két lépéssel a föld felett lépkedünk le a lépcsőkön. Az utolsó lépcsőfokot elhagyva felnézve a szabad ég látványa tárul elénk, de az első lépés után meg kell állnunk, és papír zsebkendő után kutatunk. A mózeskosarat egy galamb megtisztelte.. Nevetünk.. na kis ember Te igazán szerencsés leszel! !
Valami nem stimmel az tuti, mert ctg-zni megyünk.. Ott sem stimmel valami. Nem tudjuk mi, de türelmesen várunk. Eljön az este, nyugodtabb a kórház mint a napi forgatag.. Nézzük meg ha egy kicsit terheljük az anyukát akkor milyen hatással van a babára. Lépcső le-föl sokszor majd megint a ctg! Nem, lettek jobbak az eredmények, és ez aggasztó. Nekem haza kell mennem, késő van, reggel jövök. Hajnalig a történet még megismétlődik egyre rosszabbak az eredmények, nincs értelme folytatni. Reggel, 5 tagú konzílium ül össze mit legyen, hogyan tovább. Értékelik a leleteket, és 3/2 arányú szavazásban úgy döntenek császározni kell. Atya ég, de csak hét és fél hónapos.. Jó, én meg hét voltam, de ne már... Elkezdődnek az előkészületek. Na de ki fog műteni hiszen a doktor úr már jóval túl a szolgálaton, nem kéne pihenni... Ő műt.. 1995 január 13-án 12 óra 13 perckor, az élet egy csodája látja meg a napvilágit. 2 kg 65 dkg és 43 cm. Azonnal az intenzívre viszik, a születési osztályzati aránya nem a legjobb, na de miért kérdezem én hamarosan.