abhadiamonds.com
Egy katonaének 1589-ben a jó hírnevét elvesztegetett, mindenéből kifosztott Balassi Lengyelországban bujdosott. A haza eddig hiányzott költői szótárából, a szülőhaza csak mos szépül "édes hazává", mikor már hazátlanná vált. Búcsút mond hazájának, barátainak és mindazoknak a dolgoknak, melyeket nagyon szeretett. A költeményből hiányzik a jövő biztató reménye: a költő útja a teljes bizonytalanságba vezet. Csak a visszahúzó, a marasztaló, megszépült emlékek szerepelnek az elégiában: itt a jövőtlen múlt uralkodik. Az utolsó és az utolsó előtti töredékes strófa kivételével mindegyik versszak végén más és más csúcsformula van: ez Balassi nyelvi gazdagságát bizonyítja. A "szerelmes ellenség" nyilván Losonczy Anna. Balassi tulajdonképpen a 16. századi históriás énekek epikus anyagát olvasztja lírává. Az emlékek idézése kirostálta múltjából mindazt, ami szenny, bűn vagy szégyellni való volt, s a jelen szomorúságával szemben felragyogtatta élete valóban múlhatatlan értékeit. A költő katonai-vitézi erényeit senki sem vonhatta kétségbe: emléket állíthatott Egernek, a vitézi életforma már eltűnő hőskorának s önmagának is.
Igaz, ez a vers az egyik legkiválóbb alkotása. A vitézi téma korábban (1583-84-ben) írt ún. tavasz-énekeiben is felbukkan, ezért ezeket is a vitézi versek közé szokták sorolni. Mások is egy kicsit, mint az európai humanista természetlíra, mivel Balassi a természetet a katonaember szemével látja, és tavasz-énekei is a végvári élet idillikus oldalát mutatják be. Ilyenek pl. a Borivóknak való és a Széllel tündökleni. Az Egy katonaének a Balassa-kódexben a 61. sorszámot viseli, de maga a költemény nincs odamásolva, hiszen ekkor már megjelent nyomtatásban (szinte valamennyi Istenes énekek -kiadásban szerepel). Most olvassuk el a verset! Egy katonaének Az Csak búbánat nótájára Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél? Holott kikeletkor az sok szép madár szól, kivel ember ugyan él; Mező jó illatot, az ég szép harmatot ád, ki kedves mindennél. Ellenség hírére vitézeknek szíve gyakorta ott felbuzdul, Sőt azon kívül is, csak jó kedvébűl is vitéz próbálni indul, Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik, homlokán vér lecsordul.
Ellenséget látván örömmel kiáltván õk kopiákot törnek, S ha súlyosan vagyon az dolog harcokon, szólítatlan megtérnek, Sok vérben fertezvén arcul reá térvén ûzõt sokszor megvernek. Az nagy széles mezõ, az szép liget, erdõ sétáló palotájok; Az útaknak lese, kemény harcok helye tanuló oskolájok; Csatán való éhség, szomjúság, nagy hévség s fáradság: mulatások. Az éles szablyákban örvendeznek méltán, mert õk fejeket szednek, Viadalhelyeken véresen, sebekben, halva sokan feküsznek, Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója vitézûl holt testeknek. Ó végbelieknek, ifjú vitézeknek dicséretes serege! Kiknek ez világon szerte-szerént vagyon mindeneknél jó neve; Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel áldjon Isten mezõkbe! Jegyzetek: 1 holott: (itt) ahol 2 ugyan: (itt) úgy (oly szívesen) 3 kedves mindennél: kedvesebb mindennél 4 kopia: kopja; lándzsaszerû lovassági fegyver 5 párduckápa: a nyereg párducprémbõl készített része 6 forgó: a sisak díszes forgója 7 szerecsen lovak: arab telivérek 8 strázsát áll: õrködik 9 ráró: vadászsólyom Balassi Bálint (1554—1594) a török hódítás idején élt.
Katonaénekével szinte teljesen újfajta lírát teremtett. A reneszánsz kori európai irodalomban a vitézi ének mint műfaj nem létezett: csak Magyarországon alakult ki, ahol egészen más történelmi körülmények voltak, mint nyugaton. Nem véletlen, hogy nálunk a hazáért és a kereszténységért való hősi küzdelem témája lett a költészetnek, hiszen itt zajlottak a törökellenes harcok. A 16. századi Magyarországon lényegében tovább élt a középkori lovagi értékrend, mivel a török hódítás miatt felértékelődött a végvári vitézek szerepe, akik megvédték a magyar lakosságot a hódoltság területéről érkező betörésektől és rajtaütésekkel nyugtalanították a törököt. A vitézi ének műfaját Balassi teremtette meg, vagy legalábbis emelte fel a műköltészet színvonalára. Korábban csak históriás énekek szóltak katonákról, Balassi ezeknek az epikus anyagát dolgozta fel az Egy katonaének ben. A vers hangvételében bizonyos lelkesedés érezhető, ami a költő személyes motiváltságából fakad. (Ne feledjük, hogy a katonaélet afféle menekülőút volt a züllés szélén álló, korlátokat nem tűrő, lobbanékony költő számára. )
Az Egy katonaének (teljes címe: Egy katonaének: in laudem confiniorum; A végek dicsérete) Balassi Bálint reneszánsz kori magyar költő alkotása. A mű Balassi vitézi versei közé tartozik, azok közül is az egyik legismertebb. Témája a végvári katonák élete, és egyben a költő búcsúja a magyar hazától. Az 1589 -es évben keletkezett. Balassi Bálint, a szerző A mű keletkezésének körülményei [ szerkesztés] Balassi, miután folyamatos szerelmi csalódások és társadalmi kudarcok érték (az 1584 -ben unokatestvérével, Dobó Krisztinával kötött házasságát érvénytelenné nyilvánították, a katolikus Habsburg uralkodócsalád sem támogatta többé, mert áttért a protestáns hitre) 1589 -ben elhagyta Magyarországot és Lengyelországba ment. Wesselényi Ferencnél talált menedéket, aki abban az időben jelentős lengyelországi birtokokkal rendelkezett. A költő megismerkedett, majd szerelmi viszonyt folytatott Wesselényi feleségével, Szárkándy Annával. Külföldi tartózkodása alatt jött rá, hogy tulajdonképpen mit is jelent számára a haza, száműzetése alatt írta meg a Végek dicséretét, melynek fő motívumai a búcsú, a visszatekintés és az emlékezés.
Az 5. versszak a "második pillér". szakaszban a költemény címzettjeihez, a vitézekhez fordul közvetlenül a költő, közvetett címzettjeit, az olvasókat pedig érzelmi érvekkel akarta meggyőzni a végvári élet szépségéről. Most az 5. strófában a részleteket elhagyva, azok fölé emelkedve, a katonaélet a kor legmagasabb eszményének rangjára emeli. Balassi tudatos szerkesztő művészetére vall, hogy a vers középpontjába helyezi ezt a strófát, melyben az ellenségét kereső, a halál kockázatát is vállaló vitézek erkölcsi nagyságát hirdeti: "Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak. " A "szép tisztesség" és a humanista "hírnév" övezi a katonákat, hiszen harcuk egyszerre jelenti az "édes haza" és a kereszténység védelmét. Balassi fedezi fel a hazáért vívott önfeláldozó küzdelem erkölcsi szépségét, mely hozzátartozott a reneszánsz emberi teljességhez. A következő nagy szerkezeti egység újra három szakaszból áll (6-8. ). Ismét mozzanatos képek peregnek előttünk a katonaéletből. A korábban felvillanó képekben a vitézi élet kockázatosságának jelzése ellenére ennek az életnek inkább a nyalka hetykesége, férfiassága, uralkodott, az újabb képsorban viszont már árnyoldalai kerülnek előtérbe: "súlyosan vagyon az dolog harcokon", "kemény harcok", " éhség, szomjúság, nagy hévség", "véresen, sebekben halva sokan feküsznek" szembetűnő a hangulati-tartalmi ellentét a 4. és a 8. versszak zárósoraiban.
Veres zászlók alatt lobogós kopiát vitézek ott viselik, Roppant sereg előtt távol az sík mezőt széllyel nyargalják, nézik; Az párduckápákkal, fényes sisakokkal, forgókkal szép mindenik. Jó szerecsen lovak alattok ugrálnak, hogyha trombita riadt, Köztök ki strázsát áll, ki lováról leszáll, nyugszik reggel, hol virradt, Midőn éjten-éjjel csataviseléssel mindenik lankadt s fáradt. Az jó hírért, névért s az szép tisztességért ők mindent hátra hadnak, Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak, Midőn, mint jó rárók, mezőn széllyel járók, vagdalkoznak, futtatnak. Ellenséget látván örömmel kiáltván ők kopiákot törnek, S ha súlyosan vagyon az dolog harcokon, szólítatlan megtérnek, Sok vérben fertezvén arcul reá térvén űzőt sokszor megvernek. Az nagy széles mező, az szép liget, erdő sétáló palotájok, Az utaknak lese, kemény harcok helye tanuló oskolájok, Csatán való éhség, szomjúság, nagy hévség s fáradtság múlatságok. Az éles szablyákban örvendeznek méltán, mert ők fejeket szednek, Viadalhelyeken véresen, sebesen, halva sokan feküsznek, Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója vitézül holt testeknek.
Óh, végbelieknek, ifjú vitézeknek dicséretes serege! Kiknek ez világon szerteszerént vagyon mindeneknél jó neve, Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel áldjon Isten mezőkbe! A vers a katonaélet és a hős végvári vitézek dicséretét zengi. A megénekelt tárgy, a bemutatott életanyag a költő személyes tapasztalatán alapuló, hiteles kordokumentáció. Pontosan és belülről mutatja be a végvári vitézek mindennapjait, a 16. századi katonaélet valóságát, amelyet ő maga is jól ismert. Ez annyira így van, hogy Julow Viktor egyenesen a "vitéz hadnagy" Balassi szónoklataként, buzdító beszédeként értelmezte a verset, mivel az Egy katonaének az önkéntes portyázástól a temetetlen holttestekig csupa olyasmiről szól, ami a harcosok mindennapi életének, feladatkörének, életformájának része volt. Ugyanakkor a mű több, mint korrajz, hiszen Balassi a harmónia utáni vágy áról is vall benne: egy olyan világ után sóvárog, amelyben a férfias, bátor helytállás, a tisztelet, a becsület, az önzetlenség erkölcsi értékei győzedelmeskednek.
Egy katonaének (Hungarian) 1 Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél? Holott kikeletkor az sok szép madár szól, kivel ember ugyan él; Mező jó illatot, az ég szép harmatot ád, ki kedves mindennél. 2 Ellenség hírére vitézeknek szíve gyakorta ott felbuzdul, Sőt azon kívül is, csak jó kedvébűl is vitéz próbálni indul, Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik, homlokán vér lecsordul. 3 Veres zászlók alatt lobogós kopiát vitézek ott viselik, Roppant sereg előtt távol az sík mezőt széllyel nyargalják, nézik; Az párduckápákkal, fényes sisakokkal, forgókkal szép mindenik. 4 Jó szerecsen lovak alattok ugrálnak, hogyha trombita riadt, Köztök ki strázsát áll, ki lováról leszáll, nyugszik reggel, hol virradt, Midőn éjten-éjjel csataviseléssel mindenik lankadt s fáradt. 5 Az jó hírért, névért s az szép tisztességért ők mindent hátra hadnak, Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak, Midőn, mint jó rárók, mezőn széllyel járók, vagdalkoznak, futtatnak. 6 Ellenséget látván örömmel kiáltván ők kopiákot törnek, S ha súlyosan vagyon az dolog harcokon, szólítatlan megtérnek, Sok vérben fertezvén arcul reá térvén űzőt sokszor megvernek.
A 8. versszak szép költõi kép pel fejezi ki a hõsi halál komor hangulatát. E) A 9. versszak (az 5. -hez hasonlóan) összefoglalja mindazt, ami elhangzott. Dicséri a végváriakat, akik a hazával együtt az egész keresztény Európát védelmezik, s így szereznek jó hírt a magyaroknak. Természeti hasonlattal megszépített jó kívánság és áldás zárja a verset. Az Egy katonaének stílusa leíró, hasonlító és azonosító részek et váltogat. Leírást ad a költõ a természetrõl, a vitézek fegyverzetérõl, harcmodoráról. Hasonlat jeleníti meg a katonákat (pl. az 5. versszakban): "…mint jó rárók, mezõn széllel járók vagdalkoznak, futtatnak. " Azonosítás jellemzi az elesetteket: "Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója vitézûl holt testeknek. " A vers formája Balassi-strófa. Minden versszak 6 rímelõ sorból áll, de a páratlan sorok további két rímelõ sorra bonthatók: "Vitézek mi lehet / ez széles föld felett ". Ezt figyelembe véve, egy-egy versszak rímképlete a következõ: AAB CCB DDB.