abhadiamonds.com
Nem a Dermesztő hajsza lesz minden idők legjobb "fagyott krimije", mert például a hasonló jegyekkel rendelkező Fargo köröket ver rá, de sokkal rendhagyóbb és emlékezetesebb élményt nyújt, mint Neeson legutóbbi próbálkozásainak legjava. Az Dermesztő hajsza február 21-től látható a hazai mozik műsorán (előjátszásokon pedig már az azt megelőző hétvégén is). Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Pozitívum Színes mellékszereplők A zsánertől szokatlan, némileg önreflexív megoldások Neeson visszafogottan, de kifigurázza magát Negatívum Nem túl acélos összecsapások Otromba effektusok Végszó Az Elrabolva-filmek rajongóit érheti egy-két kellemetlen meglepetés a Dermesztő hajsza nézése közben, azokat viszont, akik már ráuntak Liam Neeson egyszemélyes akciómeneteléseire, igazán sajátos élmény várja majd - feltéve ha nem ugyanazt várják, mint amit a film alapjául szolgáló Az eltűnés sorrendjében kínált.
Ez lehet egy nem amerikai (legtöbbször nem angol nyelvű film) hollywoodi feldolgozása, vagy egy kisebb költségvetéssel készült alkotás újragondolása nagyobb büdzsével és nevekkel. A Hanta-palinta (1991) és az Apám, a hős (1994) abból a szempontból érdekes, hogy nem a rendező, hanem a főszereplő (Gérard Depardieu) személye egyezik (A magas barna férfi… és a Magas szőke férfi… esetében csak a sztorit vették át). Hans Petter Moland norvég rendező (Palackposta) 2014-es Az eltűnés sorrendjében moziját szerettük, de mint sok más nem angol nyelvű filmet, az Egyesült Államokban csak néhány vásznon tűzték műsorra, így 50 ezer dolláros bevételt produkált. Moland az angol nyelvű változatot is megrendezhette, a forgatókönyvet Frank Baldwin írta át (ezen a téren egyáltalán nem nevezhető rutinosnak, de nem is kértek tőle lehetetlent). A filmet a StudioCanal készítette és a kanadai Brit Columbiában forgatták. A havas táj és a hókotró motívum (elég félelmetes külsővel bír egy ilyen szerkezet) megmaradt, Kehoe városát a képeslapokra kívánkozó, 5 ezer fős lélekszámú Fernie alakította.
A népek hullanak, mint a legyek, így semmi kapaszkodó nincs. Legalább feltűnik Emmy Rossum is, aki a palijával való szívózás ellenére üde színfolt. Összegzés Bár rendszerint el szoktam csípni Liam Neeson filmjeit, azt elismerem, hogy a legtöbbjük sajnos egy kaptafára készül. Ezek rendszerint vagy túlélős, vagy pedig leszámolós sztorik, utóbbi képviseletében került a Dermesztő hajsza is a mozikba. Pedig a kezdő képsorok nyújtotta havas táj egyedi ízt is adhatott volna a történetnek, ám ez olyan messze volt például a Fehér pokoltól, mint (ha már aktualitás) Adam Driver az Oscartól (akit a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában jelöltek a Csuklyások - BlacKkKlansman ben nyújtott alakításáért). Nagyon. Liam Neeson karizmája szokás szerint elviszi a show-t, és még úgy is simán kinéztem belőle, hogy bármikor lekeverne egy parasztlengőt, hogy főhősünk foglalkozása jelen moziban hókotró. Nem, eszem ágában sincs degradálni a szakmát, csak hát a korábbi melóihoz (vadász, rendőr, titkos ügynök, biztonsági őr) képest egy apróbb visszalépést érzékelek.
Neeson lényegesen jobb színész elődjénél. Az Elrabolva sikere is kizárólag Neeson drámai jelenléte miatt lett sikeres (hiába próbálták neves kollégák másolni a receptet) és ez a drámai él kivétel nélkül ott volt minden filmjében. Nincs ez másképp Az eltűnés sorrendjében amerikai remake-jében sem, ugyanakkor (szerencsére) mégsem a szokásos Neeson-mókát és alakítást kapjuk. Nyilván azon lehetne vitatkozni, hogy mennyire van szükség Hollywoodnak minden nagyobb filmsikert remake-elni, ami nem náluk készült, ráadásul nem az ő nyelvükön, de valahol értelemszerű. A norvég eredetiben hiába alakítja a főszerepet az amerikaiak egyik kedvenc svéd importált színésze, Stellan Skarsgård ( Ronin, Thor, Bosszúállók, A Karib-tenger Kalózai: Holtak kincse), a tengerentúlon mindössze 50 ezer nézőt érdekelt. Hollywood jó szokásához híven nagyobb pénzből és nagyobb nevekkel igyekezett újra eladni ugyanazt és ezt ezúttal olyannyira komolyan gondolta, hogy az eredeti rendezőjét, Hans Peter Molandot kérték fel minderre, aki onnan hozta is magával az operatőrt.