abhadiamonds.com
Mert Himnuszt, áhítatot jelentettek azok a csodálatos napok a magyar nép számára akkor október 23-tól november 4-ig, a véres megtorlás kezdetéig. Hogy milyen nagy a zűrzavar jól jellemzi, hogy máig nem tisztázódott: kik lőttek 1956 október 25-én, azon a véres csütörtökön a Parlament elé terelt védtelen tömegbe – a Földművelésügyi Minisztériumból, a Parlamentből (ahol Nagy Imre tartózkodott) avagy a szovjet tankokból- és hányan haltak meg. Csak kétszázan vesztették az életüket vagy ezerkétszázan, ahogyan a legtöbb kutatás ezt igazolja. Miért ez a titkolózás? Milyen bálvány ledöntésétől tartanak? A felelős arcok itt éppúgy rejtve maradnak, mint ahogy a legtöbb sortűz elrendelőinek parancsnokai. Miért nem tesszük rendbe történelmünket? Huszonöt évvel a rendszerváltás után mi ennek az akadálya? Miért van az, hogy a korabeli statisztika és a jelenlegi feldolgozások alapján az 1956-os forradalom és szabadságharc, valamint a megtorlás összes halálos áldozatainak számát 2500-3000 főben állapítják meg.
11. 07. 8. p Salamon Nándor: Kisalföldi művészek lexikona. Győr, 1998. p. 196-197. Suba György: Magyar Katalin vértanúsága: főhajtás egy mosonmagyaróvári hős diáklány emléke előtt Kiskőrős, 2014. 111 p. Általános iskolai bizonyítvány másolat kézirat A szócikk szerzője: Kimlei Péter
Katalin egykori gimnáziumi osztálytársai, barátai domborműves emléktáblát avattak azon a helyen, ahol a fiatal lányt a végzetes lövések érték. A domborművet Meszlényi János, Magyar Katalin osztálytársa készítette, a márványlapot Kampfl József faragta, 2012-ben. "Mi a művészeti gimnáziumban osztálytársai, iskolatársai, többen utolsó napjainak is tanúi voltunk. Mindannyian őrzünk egy darabkát a lényéből. Katalin azon kevesek közé tartozott, akik 1956-ban önkéntesnek álltak be a mentőszolgálathoz, és egyaránt mentették mindkét harcban álló oldal sebesültjeit. Ő sem kerülhette el egy szovjet tank mentőkocsinak szánt géppuska sortüzét. Sorsa vegytisztán mutatta ki egy embertelen rendszer emberellenességét. Tizenhat esztendősen érte a halál, és mi egyre inkább úgy érezzük, minden nappal, amit azóta megéltünk, tartozunk neki" – mondta ifj. Koffán Károly, egykori osztálytárs. Ágh István Kossuth-díjas költő október 25-én megsebesült a Kossuth téri véres lövöldözésekben, Katalin őt is ápolta a kórházban.
dráma, magyar, 2006. Szerkeszd te is a! Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat! Az 1956-os Forradalom és Szabadságharc egyik legendás hőse volt a tizenhat éves, önkéntes vöröskeresztes lány: Magyar Katalin. A belvárosi harcokban áldozta fel életét a forradalom utolsó napjaiban. Magyar Katalint senki sem kényszerítette, önként jelentkezett a sebesültek ápolására, az utcán heverő meglőtt civilek, katonák ellátására. Nem volt egyedül: iskolatársai a háttérből segítették, ápolták, bújtatták a sebesülteket. A fiatal lány történetét Pozsgai Zsolt drámaíró a forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából írta meg fiatalokról, fiataloknak. A szereplők az Aranytíz Musical Stúdió diákjai. Szabados Mihály rendező: "Fantasztikusan élvezem a munkát az Aranytíz Musical Stúdiósokkal, lelkes tehetséges csapat, akik jó alapokat kaptak.
Magyar Katalin Budapest 1940. április 20. - Budapest 1956. november 7. Általános iskolai tanulmányait Mosonmagyaróváron végezte. 1954-től a budapesti Képző-és Iparművészeti Gimnázium tanulója volt, ahol festészetet tanult. 1956. október 25-én a budapesti Tétényi úti kórházban véradásra és ápolónői munkára jelentkezett. november 7-én vesztette életét, amikor egy szovjet harckocsi géppuskatüzet adott arra a mentőautóra, amelyben beteget kísért. Édesapját, Magyar Ferencet a forradalom letörése után meghurcolták: halott lánya miatt egy évet töltött a tököli internálótáborban. Magyar Katalin holttestét előbb Mosonmagyaróváron, később Győrben helyezték nyugalomra. Síremlékét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 35/2018. 05. 11-i határozatával a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította. Emlékét Ágh István költő is megörökítette egyik versében. Mosonmagyaróvári és budapesti iskolája falán tiszteletére emléktáblákat helyeztek el. A szócikkhez használt forrás(ok): Burkus Zoltán: Tizenhat évesen, mindörökké: Magyar Katalin, a forradalom mártírja Kisalföld Győr, 1956- 1996.
A költő verset írt a bátor, önfeláldozó diáklányról, Magyar Katalin címmel. "Valahol itt, valamelyik fiókban oszlik / barna homállyá, valahol fényes földi / lakk pácolja nyakcsigolyáit. / Nem látom, mintha látnám ballonkabátba / csavartan, homlokán csuklya gyapja, / szelíd arcával lepke-bárány, / Jeanne d'Arc és Zója negatívja / hanyatt a pesti járdán" (részlet a versből). A forradalmakat szinte mindig fiatal értelmiségiek kezdeményezik, így volt ez 1956-ban is. Budapesten a műegyetemisták voltak azok, akik október 23-án békés felvonulást tartottak a belügyminisztérium engedélyével. Az egyetemi ifjúság a Bem-szobornál rendezett tüntetéssel Lengyelország iránti szolidaritását akarta kinyilvánítani, és egyúttal nyilvános hangot adni követeléseinek. Sem az egyetemisták, sem a kormány rendőri szervei nem gondolták, nem is sejtették, hogy a nemzeti színű és vörös zászlók alatt békésen vonuló diáksereghez órákon belül csatlakozni fog Budapest népe, majd az egész ország, és a néhány órára tervezett tüntető felvonulás véres forradalomba és szabadságharcba torkollik.
Nem Nagy Imre, nem a reform-kommunisták robbantották ki a forradalmat, nem a csalódott párttitkárok, párttagok harcoltak a szovjet tankok és a pufajkások ellen, hanem a pesti és budai srácok, az egyetemisták, a munkások és a magyar értelmiség nagy része, amihez különböző módon csatlakozott a magyar parasztság, és a vidéki városok döntő többsége. Össznépi felkelésről volt szó a szabadságért, a függetlenségért az idegen elnyomás ellen, a megszállás ellen, amit teljes szívből támogatott a fegyverrel nem harcoló civil lakosság. Az általános iskolákban, a gimnáziumokban még mindig nem elégséges az oktatás, nevelés 1956-ról, mert ezek a kamasz fiatalok egyrészt azt sem tudják, hogy mi volt ötvenhatban, másrészt többen azt hiszik, hogy ellenforradalom volt. Kérünk végre szigorú elszámoltatást a forradalom és szabadságharc tanításáért. Ez nem egyéni ügy. Itt nem lehet egy tanár független, hogy azt tanítson amit akar. Ezerkilencszázötvenhatot úgy kell tudniuk a magyar diákoknak, mint a Himnuszt.
Nem Nagy Imre, nem a reform-kommunisták robbantották ki a forradalmat, nem a csalódott párttitkárok, párttagok harcoltak a szovjet tankok és a pufajkások ellen, hanem a pesti és budai srácok, az egyetemisták, a munkások és a magyar értelmiség nagy része, amihez csatlakozott a parasztság, és a vidéki városok döntő többsége. Össznépi felkelésről volt szó a szabadságért. Miért nem tesszük rendbe történelmünket? Máig sincs semmi rendben az 1956-os forradalom és szabadságharc körül. Az első szabadon választott parlament hiába szavazta meg az első törvényt, hogy 1956 forradalom és szabadságharc volt, tehát nem ellenforradalom. Az Alaptörvénybe, a Nemzeti Hitvallásba hiába került be 2010-ben a kétharmados többséggel bíró jobboldali kormány idején, hogy 1956 egyenes folytatása volt a rendszerváltásnak, mégis e nemzeti felkelés még mindig nincs a helyén: sem az oktatásban, sem a köztudatban, sem a politikai megítélésben, sem a művészet és kultúra területén. Továbbra is folyik a ködösítés, a hazugságkampány, a dezinformáció, a forradalom kisajátítása, elcsaklizása a balliberális erők és a volt kommunisták szellemi örököseinek részéről.