abhadiamonds.com
2013. 13:27 Hasznos számodra ez a válasz? 3/15 anonim válasza: A 2 hetes terhességet hogy érted? Mert ha úgy, hogy mostanában kellene megjönnie akkor már nem 2 hanem 4 hetes vagy, ha meg az előző menzesztől számolod, akkor csak most van ovud. Tesztet a lehetséges menzesz előtt nem érdemes csinálnod. 13:28 Hasznos számodra ez a válasz? 4/15 A kérdező kommentje: Nos, Szeptemberben volt meg utoljára azóta semmi, Policystás a petevezeték, szóval nem tudom, hogy hol járhatok ha az vagyok, csak forgok rajta és próbálok visszavezetni valahova:S a baj az, hogy vissza sem rendelt, ma megyek egy másik dokihoz, aki csak este tud fogadni és addig megőrülök!!! 5/15 anonim válasza: Nem lett volna egyszerűbb megkérdezni az orvost? Vagy ez csak nekem olyan kézenfekvő megoldás? Mi innen mit mondhatunk? Esély mindig van. Aztán vagy bejön vagy nem. De az tény, hogy ha szept 30-án is volt meg, és később is volt peteérésed, akkor is már minimum a 6. hétben kellene lenned, és kellene hogy legyen petezsák. 13:39 Hasznos számodra ez a válasz?
Az egyik leggyakoribb, jóindulatú, nőgyógyászati problémákat okozó kórkép, az adenomiózis. Ez alatt azt értjük, hogy a méhnyálkahártya beterjed a méhizomzat rostjai közé, a méhnyálkahártya és -izomzat határfelszíne alatt legalább 2, 5 mm mélységben is vannak nyálkahártya szigetek. Ha a méhizomzatot egyenletesen beszűri a nyálkahártya, akkor adenomiózisról beszélünk, ha szigetszerű kisebb-nagyobb telepeket hoz létre a méhfalban, akkor adenomiómának hívjuk. (Kevésbé gyakorlott vizsgáló számára sajnos ez a megjelenési forma könnyen összetéveszthető a leiomiómával, ami a méhizomzat jóindulatú elváltozása, és így a téves dignózis mellett a nem megfelelő terápiás terv felállításához is vezet. ) Önálló kórképként leggyakrabban általában a 40 év feletti nőknél jelentkezik. Számos hajlamosító tényezőt sikerült már az adenomiózis kapcsán azonosítani. Természetesen a genetikai hajlam ennél a betegségnél is kulcsfontosságú. Megjelenésének a valószínűségét azonban növeli a fiatalabb életkorban történő, egynél több terhesség kiviselése, a császármetszés, vagy más méhen végzett műtét.
Előre jósolni azonban igen nehéz. Az elvégzett átfogó, nagy esetszámot feldolgozó tanulmányokból egyértelműen igazolódott, hogy a spontán teherbe esés nehezített ebben az esetben. Valamint nagyobb az esély méhen kívüli terhesség, spontán vetélés, koraszülés bekövetkeztére. A szülés kapcsán pedig gyakrabban fordulnak elő szövődmények a károsodott méhizomzat elégtelen működése miatt, mint például fájásgyengeség, beilleszkedés rendellensség, atóniás vérzés. Az adenomiózis kezelése kapcsán mindig mérlegelni kell a beteg jövőbeni gyermekvállalási szándékát, az életkort és, hogy az esetleges panaszok (erős, elhúzódó vérzések, alhasi fájdalom) milyen mértékben rontják az életminőséget. Szerencsére többféle kezelési lehetőség is rendelkezésre áll. A szájon át szedhető fogamzásgátló tabletták, vagy a méhen belül alkalmazott hormon tartalmú spirál igen hatékonyan függesztik fel a méhnyálkahártya káros invázióját mind méhen belül, mind azon kívül is. Végleges megoldást a méheltávolítás jelenthet.
(A dohányzás az adenomiózis kialakulását egyértelműen késlelteti, de ez elenyészően kicsi haszon a megszámlálhatatlan egyéb káros hatása mellett. ) 40 év alatti megjelenésekor gyakran fordul elő más kismedencei kórképekkel együtt, mint leiomióma, endometriózis, mélyen infiltráló endometriózis, vagy méhnyálkahártya polypus. Sajnos ezekben az esetekben a társbetegségek felismerése és megoldása gyakran eltereli a figyelmet az adenomiózisról, így az rövidebb-hosszabb időn keresztül kezeletlen marad. A molekuláris biológiai módszerek segítségével sikerült megtalálni az összefüggést az adenomiózis és endometriózis között. Valójában mindkét esetben a méhnyálkahártya funkció zavaráról van szó. Adenomiózisban a méh izomzat sérül a rendellenesen megtapadó, és környezetét beszűró nyálkahártya sejtektől, endometriózisban pedig az egyéb kismedencei szerveken zajlik le ugyanez a folyamat. Vezető tünete az erős és tartós alhasi fájdalommal járó menstruáció, valamint az elhúzódó bő vérzés. A krónikus kismedencei fájdalom 15-20%-nak hátterében ez az elváltozás áll.