abhadiamonds.com
Olvasónk nem találja a közös nevezőt a korabeli lányokkal és nem érzi úgy, hogy férfikéne tekintenének rá. Ebben kér segítséget. Dr. Almási Kitti, klinikai pszichológus Videóimban az olvasói levelek, kérdések közül a leggyakrabban felmerülő problémákra fogok válaszolni. A célom az, hogy egy pillanatra elgondolkodtassam az embereket arról, hogy mindig, minden helyzetet megváltoztathatunk azáltal, ha új szempontból értelmezzük, ha másként tekintünk rá. Ennek a szemléletmódnak az elajátítása más életterületeken is nagy előny lehet. Az olvasói történeteket, kérdéseket az emailcímre várjuk! A kiválasztott leveleket név nélkül/álnévvel ellátva, változtatás nélkül közöljük.
Lényegében saját magunk tehetünk arról, hogy nem tudunk az ágyba fekve rögtön aludni, hiába a fáradtság, ugyanis ezt tanítottuk a testünknek! Nem direkt, de mégis. Hogy mondjak is egy példát: amikor ledőltök a párnák közé este, biztos, hogy gyakran elindítotok valami sorozatot a laptopon, és aztán képesek vagytok éjfélig nézni. Vagy megcsúsztatok a melóval, ezért az ágyban fekve még igyekeztek kihozni valamit a dologból. Amikor ez egymás után gyakran megtörténik, az agyatoknak azt az üzenetet továbbítjátok, hogy az ágyatok nem alvásra van. Legalábbis nem csak arra. Ez pedig berögzül, így amikor este korábban ledőltök, mint a megszokott, hiába az álmosság, emiatt nem fogtok tudni elaludni – írja a HelloGiggles. Ezt az egy dolgot soha ne csináljátok, ha nem tudtok aludni! Előfordult már veletek, hogy az éjszaka közepén felébredtetek, és sehogy sem sikerült visszaaludnotok? Hiába forgolódtatok, mindig a fejetekbe ötlött egy-egy gondolat, ami nem hagyta, hogy álomra hajtsátok a fejeteket. Ilyen esetben egy dolgot soha ne csináljatok!
Kirakat társadalom kiépülése van folyamatban véleményem szerint. Nem hímsovén érzelmekkel írom ezt, bár úgy tűnhet. A legutóbbi kapcsolatom kisiklott és nem tudtunk már közös úton járni. Mély, talán mélyebb érzelmeim voltak iránta mint fordítva, majd az elutasítás után mint említettem bezártam magam és nem tudok nyitni a Nők felé, mert annyira távolinak érzem magam tőlük. Jó pár éve már ennek a momentumnak az életemben. Mikor beszélek velük egyszerűen nincs meg bennem a lendület, hogy vonzó lehetséges társként tekinthessenek rám. Előttem az élet, de nem találom a helyem ilyen téren és amikor ismerkedek csak újabb ismerősöket szerezek a másik nemből, nem pedig társat. Ezzel kapcsolatban sajnos egy nagy kettősség él bennem, mert az elmém szerint nem is érdemes, nem kell nekem, viszont bennem van, hogy mennyire jó volna, ha lenne kiért felkelni, lenne kit megölelni és szeretni. Magamat olyannak tartom, aki ha van kapcsolata akkor kitart mellette és a 2 félre 1-ként szeretnék tekinteni. Nem tudhatom, hogy mennyire tág ez probléma a mai társadalmunkban, ám úgy gondolom, hogy nem csak én nézek magányosan a mindennapokban ilyen körülmények miatt.
Legyen az egy menő wellness szálloda prémium lakosztálya, anyukád hétvégi nyaralója, vagy sátrazás a Mátrában, esetleg külföldi üzleti út, az első éjszaka sokan nem tudnak aludni. A magyarázat: agyunk egyik fele ilyenkor aktív marad! Úgy alszunk, mint a delfinek? 35 ember alvását vizsgálták alváslaborban pár éjszakán át, mialatt a kutatók az ottalvók alvásmintázatát és agyi aktivitását vizsgálták a legújabb, legmenőbb idegrendszeri képalkotással dolgozó gépekkel (neuroimaging-nek hívják az eljárást). Kiderült, hogy az első éjszakán valamennyi résztvevőnek a bal agyfélteke sokkal nagyobb aktivitást mutatott mélyalvás közben, mint a jobb agyfélteke. A kutatást vezető professzor azt állapította meg, hogy mindez kicsit hasonló a vízi emlősök alvásához (pl. delfinek és bálnák), akiknek az egyik agyféltekéjük mindig éber marad, hogy ne süllyedjenek le túl mélyre és ne felejtsenek el alvás közben is feljönni levegőt venni a víz felszínére. Valószínűleg ilyenkor az történik, hogy agyunk őrködik – mivel úgy ítéli meg, hogy az új hely nem eléggé ismert, ezért nem biztonságos.
Majd egyszer csak elfárad és lerakja a fejét, illetve vakarni kezdi a fülét, nyögdécsel egy párat, szinte már sírni kezd. Álmos lett. Emlékszem, ha nem vettem észre időben ezeket a fáradtságra, álmosságra utaló mozdulatait, és nem tettem időben a kiságyába aludni, bizony átesett a holtponton és sehogy sem lehetett elaltatni már. Ébren volt, nagyon is. Kacagott, játszott, nagyon az elemében volt. Mindaddig míg el nem ájult a fáradtságtól. Keskeny holtidő S ez velem is így van, most is, felnőtten is. Akkor is, ha tudom, hogy másnap korán kell kelnem, ébrednem. Ha nem fekszem le akkor, és nem alszom el abban a nagyon keskeny idősávban, amikor elfáradok, akkor egyszerűen átesem a ló túloldalára, és nem vagyok képes elaludni. Sehogysem. S mi minden befolyásolhatja a nemalvásomat? Bármi! Ami kibillent a lelki egyensúlyomból. Jelenleg az, hogy a szemüvegem szárát újfent javítani kell, és nehezemre esik esténéként kiszedni a kontaktlencsémet, mielőtt lefekszem aludni. Tudom, elképesztően értelmetlenül hangzik, hiszen csak egy mozdulat.
Ha az inszomniánk állandó, lehet, hogy nem a stressz okozza. Ha viszont csak időnként tér vissza, érdemes megnézni, hogy melyek ezek az időpontok, és feljegyezni, hogy aznap különösen stresszesek voltunk-e. És mi lehet a megoldás? Több is van, de a legfontosabb, hogy teremtsük meg a jó alváshoz szükséges körülményeket. Adjunk magunknak kellő időt az alvásra való felkészülésre: ilyenkor lazuljunk el, már semmiképp ne dolgozzunk, lehetőleg a telefonunkat is tartsuk távol, az elalvás előtti órában pedig tévézés helyett érdemes inkább olvasni vagy zenét hallgatni. A hálószobánkat tegyük minél komfortosabbá, megnyugtatóbbá, hiszen még a jó alvók számára sem közömbösek az alvás körülményei, az inszomniában szenvedőknek pedig különösen fontos, hogy a hálószoba valóban a nyugalom szigete legyen, ahol semmi zavaró tényező nem vonhatja el a figyelmét az alvásról. Ezért érdemes a lehető leghívogatóbb légkört megteremteni a hálóban. Legyen minden nagyon kényelmes, rendezett és tiszta. A hálószobában csakis olyan tárgyakkal vegyük magunkat körül, amelyek a pihenést szolgálják.