abhadiamonds.com
JÚLIA Ó, Romeo, mért vagy te Romeo? Tagadd meg az atyád, neved hajítsd el, S ha nem teszed meg, esküdj édesemmé És nem leszek Capulet én se többé. ROMEO Hallgassak-e vagy szóljak-e neki? JÚLIA Csak a neved ellenségem, csak az: - Te önmagad vagy és nem Montague. Mi az a Montague? se kéz, se láb, Se kar, se arc, se más efféle része Az embereknek. Ó, hát légy te más név! Mi is a név? Mit rózsának hivunk mi, Bárhogy nevezzük, éppoly illatos. Így hogyha nem hívnának Romeónak, E cím híján se volna csorba híred. Romeo, lökd a porba a neved, S ezért a névért, mely nem a valód, Fogd életem. ROMEO Hadd fogjalak szavadnál. Hívj édesednek s újra megkeresztelsz. Így nem leszek már Romeo soha. Ki vagy te, ki az éjbe burkolózva Megloptad az én titkomat? Nevem Nem mondhatom meg a számodra, nem. Utálom a nevem, te drága szentség, Mert néked ellenséged a nevem. Ha írva volna, nyomban összetépném. Nyelvedről a fülem még nem ivott Száz szót se, mégis ösmerem a hangját: Nem Romeo vagy, nem egy Montague vagy?
Az idő múlatja kedvét rajtunk. Hát igen, valljuk be: a tavasz és a lovak körül van valami csoda. A virágzás körül donog valami szentség. A gyermek játékai körül van valami öröktől őrzött és megbonthatatlan. "A vers olyan emberi beszéd, ami a dallal, az ősi dallal rokon, rokon avval a kimondatlannal, ami már-már titkos, sámáni mesterség. A vers az ember legtöményebb megnyilvánulása, leganyagtalanabb röpülése, legforróbb vallomása a létről. A legszentebb játék. A kifejezhetetlen körbetáncolása, megidézése, ritka szertartás, míves fohász. Valami, ami születésének pillanatában, a halhatatlanságra tart igényt. "
"ROMEO […] A szentatyához kell most elszaladnom, Hogy gyámolítsa e boldog kalandom. " Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Képes inspirációkért keresd fel a Pinterest oldalamat. Ne felejts el feliratkozni a videó csatornámra!